Ádám Emilt februárban hívták be katonának. Máj. 17-én egy katonatársa járt a szülőknél, arra kérve őket, látogassák meg fiukat, mert nagyon beteg. A szülők csak fiuk holttestét azonosíthatták Nagyváradon. Először nem akarták megmutatni a szülőknek a boncolási jegyzőkönyvet. Az apának, idősebb Ádám Emilnek azonban sikerült abba belepillantania: a fiú halálát bántalmazás közben kapott máj- és agysérülés okozta. Az apa megtudta, mi történt. Az egység parancsnoka egy tizedessel úgy összeverte a fiút, hogy az elvesztette eszméletét, összeesett, és egy szurony a májába fúródott. A következő napokban a sérült katonát hordágyon kivitték a kiképzés színhelyére, hogy legalább nézze a kiképzést... Végül egy másik egységhez szállították és csak azután kórházba, ahol Ádám Emil meghalt. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 29./
